Biography
Bandatagok:
Brad Delson (gitár, keyboard)
Chester Bennington (vokál, pár új számban gitár)
Joe Hahn (DJ)
Mike Shinoda (vokál, gitár, zongora)
Phoenix (basszusgitár, újabban vokál pár számban)
Rob Bourdon (dob)
A Linkin Park története
A Los Angeles-i Linkin Park napjaink egyik legnépszerűbb és legsikeresebb zenekara. Ennek kulcsa elsősorban a rock, hip-hop és elektronikus elemekből egyaránt építkező különleges zenei stílusukban keresendő.
XERO
Brad és Mike az Agoura-i középiskolába jártak a kilencvenes évek közepén. Az ő fejükben született meg egy olyan banda megalapításának ötlete, amely zeneileg ötvözi kedvenc stílusaikat. Mike képviselte a hip-hop oldalt, Brad a rockot, Rob Bourdon lett a dobosuk, aki már játszott együtt Braddel egy Relative Degree nevű bandában. Ők hárman alapították meg a bandát 1996-ban, Xero név alatt, és további tagokat kerestek maguk mellé. Érettségi után Bradnek a UCLA-n volt egy Phoenix nevű szobatársa, aki a The Snax nevű bandában basszgitározott. Nemsokára ő is csatlakozott a felálláshoz. Mike grafikusnak tanult tovább a Pasadena-i Art College of Design-ban, és ott találkozott Joe Hahn illusztráció szakos DJ-vel. Mr. Hahn adta meg az összetett hangzás harmadik részét, az elektronikus hatásokat. Egy másik Agoura-i sráccal, Mark Wakefield-del kiegészülve az énekesi poszton, 1996 végén összeállt a banda.
A srácok ezután elkezdték írni a számokat, amikkel főként barátok, ismerősök előtt léptek fel, majd 1997-ben kiadták a Mike otthoni stúdiójában felvett első demókazettájukat. Ezek a számok még jóval közelebb álltak a hip-hophoz mint a későbbiek. Az első komolyabb koncertjük a Los Angeles-i Whiskyben volt ’97 nyarán, ahol az akkor még szintén ismeretlen System of a Down előzenekaraként játszottak. Ezen a koncerten figyelt fel rájuk Jeff Blue, a Zomba Music egyik embere, aki egyből szerződést is kötött velük. A srácok innentől kezdve elég komolyan vették a zenélést, mégsem tudtak bekerülni egy nagy kiadóhoz sem.
Ezért ’99 elején Mark úgy döntött, hogy kilép a bandából. Egy ideig még énekléssel foglalkozott, majd a Taproot managere lett. A többiek pedig a Zomba-n keresztül demókat küldtek jónéhány bandát kereső énekesnek, hátha valamelyiküknek felkeltik az érdeklődését. Emellett Phoenix is elhagyta őket egy időre, amíg másik bandájával, a keresztény punkot játszó The Snax-el turnézott. A helyére Kyle Christner került.
HYBRID THEORY, A BANDA
Eközben egy Phoenix, Arizona-i srác, akit Chester Benningtonnak hívtak, Jeff Blue-n keresztül hallott a bandáról, és annyi lehetőséget látott bennük, hogy a saját szülinapi partija helyett egy stúdióba ment felénekelni a demójuk saját változatát. Ezután felhívta Mike-ot, a telefonon lejátszotta neki a felvételt, és két nap múlva már úton is volt L.A.-be, a Xero próbatermébe. A meghallgatáson könnyedén bekerült a bandába, állítólag annyira jól énekelt hogy egy másik, még sorban álló énekes inkább hazament mikor meghallotta Chestert.
A banda ezután Hybrid Theory-ra változtatta a nevét, és az új énekessel gőzerővel láttak neki az újabb számok írásának (a srácok több koncerten is elmondták hogy ezek közül az And One volt az első), aminek eredménye az első Hybrid Theory nevű EP lett.
Közben rengeteg kiadónál próbáltak szerződést szerezni, végül 2000 elején többszöri visszautasítás után a Warner Bros. kötött velük szerződést. Azonban nevet kellett változtatniuk, mivel egy angol banda már lefoglalta a Hybrid nevet. A srácok végül a Santa Monica-i Lincoln Park után Linkin Park-nak nevezték el magukat. Ezek után a banda megismerkedett Don Gilmore producerrel, és végre nekiláthattak az első nagylemez elkészítésének. A lemez nyárra el is készült, és a banda (Scott Koziol helyettes basszgitárossal kiegészülve) országjáró körútra indult. Eközben a rádiók, majd a TV-k is elkezdték játszani One Step Closer c. számukat, amivel egyre több ember ismerte és szerette meg a bandát.
HYBRID THEORY, AZ ALBUM
Október 24.-én eljött a nagy nap, világszerte megjelent a Hybrid Theory, a lemez, ami azóta a műfaj minden eddigi eladási rekordját megdöntötte. Novemberben Phoenix is visszatért a csapatba, nem sokkal később pedig megalakult a hivatalos rajongói klub, a Linkin Park Underground, amibe azóta fanok ezrei léptek be. Az LPU különlegessége más bandák rajongói klubjaihoz képest, hogy a tagok minden évben kapnak egy új CD-t, rajta korábban kiadatlan számokkal és koncertfelvételekkel.
A 2001-es évet a csapat teljes egészében végigturnézta, Európa mellett eljutottak Ausztráliába és Japánba is, Crawling és In The End c. számaiknak köszönhetően az egyik legnépszerűbb banda lettek a világon, és rengeteg kisebb-nagyobb díjat nyertek el. Ezek közül a legjelentősebb a következő évben a Crawling-ért kapott Grammy-díj a „Legjobb hard rock teljesítmény” kategóriában.
2002 januárjában a banda az X-ecutioners nevű New York-i DJ csapattal közösen elkészítette az It’s Going Down című számot, mely stílusában a régi Xero számokra emlékeztet. Ezután pedig a Hybrid Theory befejező turnéjaként elindították a Projekt Revolution-t, amelyen azóta minden évben több rockbanda mellett egy hip-hop híresség, első alkalommal a Cypress Hill kíséri el őket. A Projekt Rev befejeztével pedig visszavonultak a stúdióba, hogy újra munkába álljanak és írni kezdjenek.
Ennek eredményeként először júliusban napvilágot látott a Reanimation című projekt, a Hybrid Theory remix albuma, amelyen több közreműködő underground előadó mellett néhány nagyobb név is föltűnt, pl. Jon Davis a Korn-ból, Aaron Lewis a Staind-ből vagy épp Black Thought a The Roots-ból. A lemez produceri teendőit maga Mike végezte el, és bár az eredmény kitűnő lett, az album mégis némileg megosztotta a rajongókat, néhányan kifogásolták az új számok helyett remixek kiadásának ötletét.
METEORA
A második igazi nagylemez, amely az ókori görögországi romok után a Meteora nevet kapta, 2003 elejére készült el. A csapat a népszerűsítést februárban a Somewhere I Belong c. kislemez mellett egy kisebb klubturnéval kezdte, ami Nyugat-Európában indult és Los Angelesben ért véget az album megjelenésének napján, március 24.-25.-én. A lemezből rögtön az első héten 800,000 példány kelt el, és bár összességében nem tudta megismételni a Hybrid Theory sikerét, de még így is rövid időn belül többszörös platinalemez lett.
Áprilisban indult a 2003-as Projekt: Revolution, ezúttal Xzibit, a Mudvayne és a Blindside társaságában. A turné végeztével azonban Chester megbetegedett, és emiatt a banda lemondani kényszerült az összes júniusi Európai fesztiválfellépést. A júliusban kezdődő Summer Sanitarium turnén a banda a Metallica előtt játszhatott, ennek a turnénak a Houston-i és Dallas-i állomásán került felvételre a novemberben kiadott Live in Texas című koncert DVD. A Sanitarium után ősszel egy világkörüli turné következett, amit télen az USA-ban folytattak, majd rövidebb szünet következett. Ezalatt készült el Mr. Hahn rendezésében a Meteora utolsó klipje, a japán anime-stílusú Breaking The Habit, amivel a banda újabb hatalmas sikereket ért el. Nyáron néhány Európai és távol-keleti koncert után a csapat az MTV szervezésében öszeállt Jay-Z-vel, és egy közös mash-up albumot készítettek vele, amiről a Hollywood-i Roxy-ban adtak egy „egyszer-az-életben” koncertet. Ezután elindult az eddigi legnagyszabásúbb turné, a Projekt Revolution 2004, aminek befejeztével a csapat egy időre visszavonult.
A SZÜNET
Novemberben jelent meg a Jay-Z-vel közös Collision Course című album és DVD, valamint egyetlen maxija, a Numb/Encore, amit elég sokáig játszottak a rádiók és TV csatornák.
A karácsonykor kelet-ázsián végigsöprő cunami áldozatainak megsegítésére a banda egy 100.000 dolláros adománnyal megalapította a Music For Relief nevű alapítványt, amihez azóta zenészek és zenekarok tucatjai csatlakoztak. Ennek keretein belül 2005 február 18.-ára szerveztek egy segélykoncertet, amin újra Jay-Z-vel együtt léptek fel, és több mint egymillió dollárt gyűjtöttek a károsultaknak.
Májusban a banda megpróbált elszakadni a Warner Bros.-tól, mivel szerintük nem kaptak elég részesedést a lemezeladásokból. Emiatt az új album munkálatait is felfüggesztették egy időre. Ez után először Mike, majd Chester is bejelentették, hogy szóló albumot készítenek az LP szünete alatt.
Júliusban a banda fellépett a világszerte egyidejűleg megrendezett Live 8 segélykoncerten, amivel a G8 vezetőinek figyelmét próbálták felhívni a környezetszennyezésre.
Mike szólóalbuma novemberben jött ki Fort Minor néven, és a The Rising Tied címet viseli. Olyan számok hallhatóak rajta, mint a Remember The Name, ami az NBA közvetítések egyik főcímzenéje lett, vagy a Where’d You Go, egy Holly Brookkal készített zongora-rap-pop duett. Eközben Chester is munkához látott Ryan Shuck és Amir Derakh, az Orgy gitárosai segítségével. A banda eredetileg a Snow White Tan nevet viselte, azóta Dead By Sunrise lett belőle, az albumuk pedig elvileg készen van, de Chester a Linkin Park miatt nem fogja kiadni legalább 2009-ig.
Decemberben végre fellélegezhettünk, a banda megoldotta nézeteltéréseit a Warnerrel, és újabb 5 albumra szóló szerződést kötöttek. A 2006 februári Grammy-n ismét jelölték őket, a „Legjobb Rap/Ének közreműködés” kategóriában, a Jay-Z-vel közös Numb/Encore című mash-uppal. Természetesen megnyerték a díjat, és elő is adták a színpadon a számot, aminek a felénél mindenki meglepetésére Paul McCartney lépett színpadra, és a Numb rész helyett a Beatles-klasszikust, a Yesterdayt énekelte el Chesterrel. Az ünnepség előtt még azt is kihirdették, hogy az új album producerségére nem mást sikerült megnyerniük, mint Rick Rubint, aki Justin Timberlake-től a Beastie Boys-on át a Slayerig már minden műfajban dolgozott. Ezután Mike még világkörül turnéra vitte a Fort Minort, bejelentettek két nyári fesztiválfellépést Japánban, majd elnémultak és munkához láttak. Augusztus közepén a banda Japánba utazott a Summer Sonic fesztiválra, ahol egy egész új számot játszottak, a rendkívül sokatmondó című Qwerty-t, amit valószínűleg már senkinek nem kell bemutatni. Elég róla annyi hogy talán a banda történetének legzúzósabb száma lett, és ezek után mindenki egy hasonlóan kemény albumra számított. Ezután megint visszabújtak a stúdiójukba, közben egyre több interjúban hangoztatták hogy Rick Rubinnal teljesen elhagyták a korábbi védjegy nu-metal hangzást, és újradefiniálták magukat. Decemberben az LPAssociaton.com-nak sikerült készítenie egy telefonos interjút Phoenix-el, ez volt a banda első fanoldalnak adott interjúja.
MINUTES TO MIDNIGHT
Februárban tudtuk meg hogy ez lesz az új album címe, és hogy május 15.-én jelenik meg. Az első ízelítőt róla április 2.-án kaptuk az első kislemez, a What I’ve Done képében, ami egyből a Billboard Modern Rock lista első helyén debutált, amit korábban összesen 2 bandának sikerült elérnie, nevezetesen az R.E.M.-nek és a Red Hot Chili Peppersnek. Nem sokkal később a Given Up című szám részletei is elkezdtek feltűnni a neten, majd április 28.-án az egész számot hallhattuk az első koncerten, amit Berlinben játszott a banda. A szám hasonlóan keményre és pörgősre sikerült mint a Qwerty, mindenkit biztosítva arról hogy a What I’ve Done az album legrádióbarátabb száma lett.
Május 4.-én a Minutes To Midnight valahogy kiszivárgott a netre, és kiderült: mind tévedtünk. Ezzel az albummal új korszak kezdődik a Linkin Park történetében. A pörgős zúzós nu-metal hangzás teljesen eltűnt, a lemez fele lassú balladákból áll, és rögtön eléggé megosztotta a rajongótábort.
A Minutes to Midnight 2007 májusi megjelenése magával hozta az új koncerteket, és az új dalokat is. Természetesen a közönség igényeinek kielégítése végett bekerültek a setlistbe a a Minutes to Midnight dalai, s a megjelenést követő európai turné setlistjében már ott szerepelt a No More Sorrow, a Leave Out All The Rest, a Given Up, a The Little Things Give You Away, a Bleed It Out, és természetesen a What Ive Done is. A megújult setlist osztatlan sikert aratott,s a 2007-es Projekt Revolution Digital Souvenir Packjainak és az LPU 7.0- nek köszönhetően a világon az összes rajongó számára könnyen elérhetővé váltak ezen számok élő verziói. Közben az év végére bekerült a listába a Hands Held High, a Shadow Of The Day, valamint a Wake, ez viszont a nu-metal korszak gyöngyszemeinek távozását jelentette. A koncert lassabbá, érettebbé vált, a fiúk pedig egyre higgadtabb koncerteket adtak, azonban az erő és a lendület még vissza-vissza köszönt a Crawling a Lying from You és társai dalokban. A 2008-as évben a téli európai turnét, majd az Egyesült Államokbeli Arena Tourjukat ugyanezzel a setlistel folytatták, s kezdtek megjelenni az elégedetlenségüknek hangot adó rajongók. A koncert fokozatosan lassult, hiszen pl. a Pushing Me Away-t is zongora-ének felállásban adták elő, de az előadás minősége és a rutin miatt továbbra is csillagos ötöst érdemeltek a srácok. Ugyanebben az évben márciusban két és fél hónapos szünetre mentek, a rajongók pedig már készültek az újabb európai turnéra, mely június 5-én indult, és 15 állomásos lett volna (melyből végülis töröltek egy török egy svéd és egy svájci koncertdátumot Brad betegsége miatt). A turné végére a 15 állomáson felül egy 4 állomásos Projekt Revolution Europe turnéval tették fel a koronát, mely először szakadt el Kolumbusz Kristóf “találmányától”. A 4 állomás: München, Berlin, Düsseldorf és Milton Keynes. Míg az első 3 németországi, addig a negyedik egy angliai állomás volt.